Nagyon kell a kettlebell

A kettlebell népszerűsége hazánkban is soha nem látott magasságokban szárnyal. Ráadásul könnyen meglehet, hogy ez még nem a csúcs, lesz még feljebb is. Ez a kettlebell eredményeit tekintve talán érthető is. Alighogy megjelent az USÁ-ban, máris elindult világkörüli hódító útjára, így lassanként elért a kettlebell Európába, majd végre Magyarországra is. Nem igazán derült ki a történetből, hogy vajon egy ilyen egyszerű eszköz varázsa az, ami rabul ejtette az érdeklődőket, vagy az a bánásmód, pontosabban fogalmazva edzésmódszer az, ami ennyire bevált sokaknál. Ha jobban belegondolunk, akkor valószínűleg mi magunk is arra következtetésre juthatunk, hogy mindkettő kellett a sikerhez. Egy egyszerűen kezelhető valami, egy – kis túlzással -univerzálisan használható eszköz, amit könnyű legyártani – már amennyiben a vasöntödei tevékenység könnyű gyártástechnológiának minősül a szemünkben. De a lényeg, hogy elkészíthető nagy darabszámban és eléggé tartós. Egy vasgolyó nem igazán romlik el. Mondhatni, hogy korlátlan ideig eláll. Az egyetlen ellensége – stílszerűen – az „idő vasfoga”, ami sok-sok év, vagy évtized múltán rozsda formájában támadja meg a felületét, ha már a festés leppatogzott, vagy a divatosan elterjedt egyéb gumi és műanyagból készült bevonat lemállott már róla.